Emberek
Olvasási idő 7 perc
A Fjällräven Classic 2021-es svédországi túráján volt egy csapatnyi túrázó, akik többet viccelődtek, nagyobbakat nevettek és hangosabban énekeltek, mint bárki a 110 kilométeres útszakaszon. Kilenc társaságkedvelő dán, akik „Astrid Álomcsapataként” mutatkoztak be, és bebizonyították, hogy a megfelelő emberekkel, felszereléssel és hozzáállással messzire lehet jutni. Néha egészen Abiskóig.
A dániai Fyn szigeten található Dyrup városában élő Skovbakke család tagjai a szülők, Mette és Morton, valamint a 22 éves hármasikrek, Astrid, Jonas és Andreas. Nevezhetjük őket „természetjáró” famíliának, Mette például cserkészcsaládban nőtt fel, és már 10 éves korában teljesítette az első hegyi túráját. A hármasikrek már egészen kis koruktól kezdve táboroztak.
Hálás vagyok a csapatunkban túrázó nőkért és az elképesztő hozzáállásukért. Nagyon keményen harcoltak, hogy segítsenek elérni az álmomat.
Astrid Skovbakke
Egy nap a lány legjobb barátja, Sine Thulin ötletétől vezérelve Astrid és Mette kitalálták, hogy elindulnak a Fjällräven Classic Svédországon. A természet rajongóinak ez egy izgalmas vállalkozás, azonban a döntés meghozatala gondos körültekintést igényelt részükről, mivel Astrid kerekesszékkel közlekedik. Azon gondolkodtak, hogy egy nehéz hátizsákokkal megtett, egyenetlen, sziklás terepen megtett 110 kilométeres túra teljesíthető-e számukra. 2018 tavaszán úgy döntöttek, igen. Ahogy Astrid mondja:
„Sine három alkalommal járta végig a Classic Svédországot, és sokat mesélt róla. Évekig beszéltünk arról, hogy együtt megtesszük az utat, mert imádok a szabadban lenni és új élményeket szerezni. Emellett szeretem a kihívásokat, és bebizonyítani, hogy a fogyatékosságom nem állíthat meg – még akkor sem, ha a céljaim eléréshez segítségre van szükségem.”
Astrid és Mette tippjei a kerekesszékes túrázáshoz #1: A széket a terepviszonyoknak megfelelően kell kialakítani.
Az előkészületek egy olyan kerekesszék felkutatásával kezdődtek, amely képes kezelni a megközelíthetetlen hegyi környezetből adódó hatalmas terhelést. A választásuk egy Norvégiában gyártott székre esett, amelyet más kerekesszékes túrázók szívből ajánlottak.
2019-ben Astrid és Mette rögtön a regisztrációnál szembesültek az első kihívással. Mette szerint: „A Classic Dániára gond nélkül megvásároltuk a jegyeket, de néhány nappal később, amikor a Classic Svédországra akartunk jegyet venni, nem tudtunk. Ezért hát írtam a vállalatnak.” Sajnálatos módon az első válasz nem volt bíztató. A Fjällräven globális eseménymenedzsere, Calle Hård Af Segerstad biztonsági okokból hezitált:
„Amikor először kerestek fel a jegyek és egy lehetséges támogatói csapat miatt, egy percig sem haboztam, azonnal nemet mondtam. A Classic Svédországot kerekesszékben végigcsinálni egyszerűen nem volt jó ötlet, és alapvetően lehetetlennek tűnt.”
Astrid és Mette tippjei a kerekesszékes túrázáshoz #2: Tegyél próbatúrákat, hogy ellenőrizd a kerekesszéket és a felszerelést!
Calle feltételezését gyorsan cáfolva Astrid és csapata a 75 kilométeres Classic Dániára készülve végigtúráztak a svédországi Söderåsenen. Ez okos húzásnak bizonyult, mivel köves szakaszaival és csúszós gyaloghidjaival a terület jó gyakorlóterep volt a hegyi túrákhoz. A teszttúra alatt megerősítették, hogy Astridot nem számolva egy ötfős csapatra lesz szükségük a Classic Dánián. Megcsinálták, és remekül sikerült, de azt is felismerték, hogy egy ötfős társaság nem lenne elegendő a hosszabb és nagyobb kihívást jelentő Classic Svédországon.
Ezt szem előtt tartva Mette találkozott Calle-lal, hogy tovább beszélgessenek a Classic Svédországról. Noha még mindig tartózkodó volt, azt javasolta, hogy Mette és Morten járták be a Classic Svédország egyes szakaszait, mielőtt döntenek a következő lépésről. Ezt sikeresen teljesítették is, így még egyszer találkoztak Calle-val a svédországi Kirunában. „Beszéltünk az útvonalról, és az elvárásokról, amiket mindkét félnek teljesítenie kell a felkészülés tekintetében, de a fenntartásaim továbbra is megmaradtak.”
2020-ban parkolópályára került a terv, mivel a világjárvány miatt a Classic Svédországot nem tartották meg. Astrid és Mette azonban nem vesztegették az idejüket. Norvégiában indultak túrázni, hogy bebizonyítsák, képesek megbirkózni a Classic Svédország kihívásaival. A hardangerviddai túra jó teszt volt mind a kerekesszéknek, mind a csapatnak, így mikor Mette felkereste Calle-t a 2021-es túrán való részvétellel kapcsolatban, ő igent mondott.
Nem sokkal később kilenc izgatott nő állt a Classic Svédország rajtvonalánál Nikkaluoktában. „Három évig küzdöttünk azért, hogy itt lehessünk” – emlékszik vissza Mette. „Edzettünk, felkészültünk, és néhány nappal korábban indultunk a többi résztvevőnél, hogy az idővel ne legyen gondunk, de természetesen idegesek voltunk.”
Astrid és Mette tippjei a kerekesszékes túrázáshoz #3: Állíts össze egy túrázásban jártas csapatot, és alkalmazkodj a távolsághoz és az útvonalhoz!
A túra nagy részében Astrid a kerekesszékében utazott. Egy ember elölről húzta, ketten pedig hátulról tolták, miközben a saját 18-26 kilogrammos hátizsákjaikat cipelték. Néha a terep túl nehéznek bizonyult, ilyenkor a csapattagok levették a hátizsákokat, és később visszamentek érte, vagy más tagok segítségét kérték a cipekedésben. Astrid egyetemi barátja, Katrine Kingo a csapatszellemmel kapcsolatban elmondta: „Az egész túra alatt mindannyian nagyon figyeltünk egymásra. Nem volt beosztva, hogy ki foglalkozik a kerekesszékkel. Mindenki kezdeményező volt, és felajánlotta a segítségét.”
Időről időre Astrid egyedül sétált, többek közt egy 400 méteres szakaszon, mások segítségével. A különösen meredek emelkedőkön és lejtőkön, vagy ahol az ösvény túlságosan járhatatlan volt, Mette egy hámban vitte Astridot.
Látva az óriási csapatmunkát és erőfeszítést, nem csoda, hogy a többi Classic Svédország résztvevő figyelmen kívül hagyta saját fáradt és megviselt lábait. Mette elmagyarázza, hogyan hozták össze a túrát:
„Nem volt meghatározott tervünk arra, hogy ki mit csináljon, de hamar megértettük, hogy miután elvégeztük a saját feladatunkat, más munkákba is be kell csatlakoznunk. A sátrakat is egymáshoz közel állítottuk fel, hogy könnyedén segíthessünk egymásnak. Nagy öröm volt megtapasztalni a csapat együttműködését. Hihetetlen volt látni, hogy mindenki tekintettel van a másikra.”
Astrid és Mette tippjei a kerekesszékes túrázáshoz #4: Sose köss kompromisszumot, ha biztonságról van szó!
Egy késő délután, a Tjäktja-hágóról lefelé menet Mette elesett Astriddal a hátán. Astridnak nem esett baja, azonban Mette megrántotta a bal lábát. Mette feldúlt volt, hogy cserben hagyta Astridot, és a fájdalom miatt alig jutott el a táborhelyig, így komoly kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy képes lesz-e folytatni. Egy aggodalommal teli éjszaka után a csapat eljutott a tjäktjai ellenőrzőpontig, ahol tapaszokkal kezelték a lábát. „Ekkor minden kétségem eltűnt” – mondta. „Az egyetlen út előre vezetett.”
Astrid és Mette tippjei a kerekesszékes túrázáshoz #5: A helyszínnek, terepnek és időjárásnak megfelelően válassz felszerelést! Legyél ezermester!
Az utolsó nap jelentette a legnagyobb kihívást. Kevesebb mint két kilométerrel a kieroni ellenőrzőpont előtt a kerekesszék elromlott. A csapat pótalkatrészekkel tákolta össze, és óvatosan folytatta útját.
Aztán elkezdett esni az eső.
Ha ez nem lett volna elég, nem sokkal az Abisko Nemzeti Park előtt a javítások is tönkrementek. A csapat elszántan, egy mászókötél segítségével rakta össze a széket. A kitartó eső szokatlanul csendessé tette a társaságot, mintha mindegyikük belső harcot vívott volna. Sőt, Amalie Lilholdt Jacobsen, Astrid egyetemi barátja rettenetesen fázni kezdett, és küzdött az előrehaladással. Mette szerint ezen a ponton meg kellett hozniuk néhány nehéz döntést:
„Körülbelül hét kilométerrel a vége előtt volt egy megbeszélésünk. Két lehetőségünk volt: letáborozunk éjszakára, vagy folytatjuk a célig. Az utóbbi egy hosszú éjszakázást jelentett célunk elérése előtt, ám mégis emellett döntöttünk. Értesítettem Mortent és a Fjällrävent is, hogy úton vagyunk.”
A döntés feldobta a hangulatot, újra énekelni kezdtek – annak ellenére, hogy a pocsolyák egyre nagyobbak és mélyebbek lettek. Sajnos az utolsó napra jutott balszerencsék sora ezzel még nem ért véget. Négy kilométerrel a vége előtt Sine elesett, és felsértette a szemöldökét.
Bár mások talán feladták volna, Astrid Álomcsapata tovább menetelt, és nem sokkal éjfél előtt, nyolc nap túrázás után elérte a célvonalat. Teljesítményük ellenére Mette figyelmeztette Astridot, hogy valószínűleg nem várja majd őket ováció a megérkezéskor. Az utolsó táborban azonban Mette olyasmit tapasztalt, amit még soha:
„Leírhatatlan volt. Nagy tömeg gyűlt össze, lámpásokkal és fejlámpákkal. Egy fantasztikus utazás után Astridra, az Álomcsapatra és rám a legnagyobb hatást mégis az a hatalmas támogatás gyakorolta, amivel találkoztunk. A versenyzőktől, a hegyi megállókon dolgozó személyzettől, és különösen a Fjällräven munkatársaitól és önkénteseitől. A támogatás elképesztő volt, rengeteg energiát és örömöt adott.”
Astrid így fogalmaz: „Hálás vagyok a csapatunkban túrázó nőkért és az elképesztő hozzáállásukért. Nagyon keményen harcoltak, hogy segítsenek elérni az álmomat.”
A Fjällrävennél hálásak vagyunk Astrid Álomcsapatának azért a lehetőségért, hogy többet tanulhattunk az esetlegesen felmerülő természeti akadályokról, és hogy mit tehetünk azért, hogy csökkentsük őket. Calle szerint:
„A Fjällräven alapítója, Åke Nordin mindig azt mondta: ’Semmi sem lehetetlen – legfeljebb egy kicsit tovább tart.” Astrid Álomcsapatának kicsit több idő állt a rendelkezésére, így időben teljesíthették a túrát. A hegyi túrázás általában egyéni tevékenység. Minden feladatot magad végzel el, a lépéseket egyedül teszed meg, és befelé fordulva, saját erődből és elszántságodból kell merítened, amikor a dolgok nehézzé válnak. Astrid Álomcsapata igazi csapatszellemet és csapatmunkát tanúsított a hegyi túrán, és megmutatta, hogy együtt messzire lehet jutni. Egészen Abiskóig!”
Astrid Álomcsapata
Ismerd meg a rendkívüli nők csapatát, akik kitartása és elkötelezettsége lehetővé tette, hogy lányuk, kollégájuk és barátjuk elérje a célját.
Astrid Skovbakke: BPA hallgató (felhasználó által vezérelt személyi asszisztens) az Egmont Egyetemen
Mette Skovbakke: anya és nővér az Odense Egyetemi Kórházban
Sine Thulin: legjobb barát és korábbi otthoni segítő
Laura Schmidt Eriksen: korábbi otthoni segítő
Maria Fogel: egyetemi segítő
Nana Houlind Simonsen: egyetemi segítő
Kathrine Solevad Engesgaard: egyetemi segítő
Amalie Lilholdt Jacobsen: egyetemi barát
Kartine Kingo Olesen: egyetemi barát
Posztolva a Következőben
Megosztás
